Versben jobban kijön,
Mi ott belül nyom,
Tudj’ Isten mi tör,
Magam se tudom kínom.
Fájlalok dolgokat, agyalok;
Naphosszat keresem, kutatom.
Állandó lángokban égve
Feszítem magam a Tűzbe.
Írok, csak írok,
Jönnek a gondolatok.
Oly szépen le lehet írni,
Mi szíveket tép ki.
Azt várom,, szép jöjjön,
De nem jön semmi;
Ömlik belőlem a közöny,
Nem lehet mit tenni.
Befejezem hát soromat,
Kezdem Életem-bajomat.
Azt látom, minden bánt,
Nem viselem a bírát.